Tengerpart Nem csak a tehetősebb réteg vásárol horvát ingatlant
2008.06.17
A jó állapotú adriai apartmanokat, családi házakat és építési telkeket egyaránt keresi a magyar vevőkör. Az ingatlanközvetítők cáfolják a híreszteléseket, miszerint visszaesett a tengerparti ingatlanok kereslete. Szerintük kiegyensúlyozott a piac, s a kínálat sem szűkült.
Negatív kampány, Horvátországban sokan így kommentálják a felfokozott nemzetközi médiaérdeklődést, amelyet két éve az illegálisan felépített, illetve félkész Virszigeti ingatlanok elbontása váltott ki. A szigorú horvát építésügyi hatóság – egyébként jogszerű, precedensértékű eljárása – magyar tulajdonosokat is érintett, ám az adriai ingatlanpiacot alapjaiban nem rendítette meg az „incidens”.
A botrány áldásos következménye, hogy az ingatlanközvetítők és a külföldi vásárlók is nagyobb óvatossággal járnak el az adásvételi procedúra során. A nagyobb forgalmazók szűrik az értékesítésre kínált ingatlanokat, a kínálatban csak azokat jelenítik meg, melyek tulajdoni viszonyai rendezettek és rendelkeznek a szükséges engedélyekkel.
Ami a magyarok vásárlási hajlandóságát illeti, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok látnak napvilágot. A tengerparti ingatlanokra specializálódott közvetítők valótlannak tartják a híreszteléseket, miszerint visszaesett az ingatlanok kereslete.
Lengyel Stefánia ennek ellenkezőjéről számolt be: a hely és nyelvismerettel rendelkező közvetítő szerint év eleje óta élénk az adriai apartmanok, családi házak iránti kereslet; tavaly jóval visszafogottabbak voltak a magyarok. Még csak az sem állítható – teszi hozzá –, hogy tehetős honfitársaink szereznek ingatlant a tenger mellett. Sokan kifejezetten azért adnak túl hazai, pihenésre szolgáló vagy bérleményként hasznosított ingatlanjukon, hogy a vételárat tengerparti ingatlanba fektethessék be.
Az árak ugyan széles tartományban szóródnak, de 25– 30 millió forintnak megfelelő euróért már lehet jó állapotú apartmant vásárolni az Adriánál. A magyar vásárlók zöme 100 ezer eurót hajlandó áldozni egy apartmanért; a családi házak vevői jellemzően 300 ezer eurónál húzzák meg a felső határt. Apartmanok esetében 10 éven belül megtérülhet a vételár – mondja Lengyel Stefánia –, s ezt a magyar tulajdonosok igyekeznek is kihasználni. Néhány hetet töltenek csupán a tengernél, ingatlanjaikat a szezon nagyobb részében bérleményként hasznosítják. A nyaralók is az apartmanokat preferálják, könnyen elkelnek a szabad szálláshelyek. Egy kétszobás tengerparti apartman napi bérleti díja átlagosan 40–60 euró; júliusban, augusztusban az alapárnál 20–30 százalékkal többet kell fizetni. Illegálisan nagy rizikó az ingatlanokat kiadni. A horvát hatóság szigorúan büntet, akár ki is utasíthatja a renitens „fôbérlôt” az országból.
– A bérbeadóknak idegenforgalmi illetéket kell fizetniük, a bérbeadást 24 órán belül jelenteniük kell a hatóságnak – hangsúlyozza Lengyel Stefánia. Bevált gyakorlat, hogy a tulajdonosok helyi utazási, idegenforgalmi irodával szerződnek, melyek nemcsak a közvetítésben közreműködnek, a bérlőváltáskor esedékes takarításról is gondoskodnak.
Az ingatlanközvetítő tapasztalatai szerint a magyar vásárlók praktikusak és kényelmesek, kifejezett igényük, hogy az ingatlan közel legyen a tengerhez, a többség a legfeljebb 400–500 méter távolságot tolerálja. Az angol, német, osztrák vevők ezzel ellentétben kilométereket is készek megtenni házuktól a tengerig, kerülik a nyüzsgést, a nyugodt, kertes ingatlanokat vásárolják. A tengerparthoz közeli ingatlanok kínálata mára erősen szűkült, az értékesítésre kínált apartmanok, házak zöme évekkel ezelőtt elkelt. A beruházók, akik a part szomszédságában szeretnének építkezni, szintén akadályokba ütköznek, nagyobb – hat- vagy többlakásos – apartman ház kialakítására egy kilométeres körzeten belül nem adnak engedélyt a hatóságok.
Fontos feltérképezni, hogy a kínált ingatlan milyen célra hasznosítható. Leinformálható ingatlanközvetítőket ajánlott megbízni, mert a jóhiszeműségért a vevő nagy árat fizethet. Jó példa erre annak a magyar vásárlónak az esete, aki egy ismerős horvát családtól vásárolt telket. Miután az üzletet nyélbe ütötték, kiderült, a telek gyakorlatilag semmilyen célra nem hasznosítható: öt éve parlagon áll. A felújított ingatlanok, különösen az építészeti unikumnak számító kőházak is tartogathatnak kellemetlen meglepetéseket. A vadregényes, romantikus hangulatú ingatlanok egy része istállóként funkcionált, s engedély nélkül épült meg. Leleményes üzletemberek felvásárolták, felújították a kőházakat, s busás haszonnal továbbadták a külföldieknek.
Forrás: Ingatlanpiac
A Dunaújvárosi Hírlap kereskedelmi melléklete • 2008. június 17. PDF verzió